Aki erre a menüpontra "téved" arrol olvashat, hogy miként látják a szülők a cserkészetet.

Egy szülő gondolatai a Cserkészetről

Mit ad a cserkészet a gyerekeinknek? Ezt csak az után értjük meg, ha a tevékenységükbe betekintést nyerünk. Egyébként, hiába mondják el lelkesen, fel sem fogjuk igazán. A Parancsnok  amikor beszélt a táboroztatásról csak sejtettem, hogy mit jelent, de megérteni, felfogni csak akkor voltam képes, amikor ott voltam, láttam, éreztem, megérintett annak a szellemisége, ami ott volt.

Lovas tábor 2007. Az első honfoglalókat vittem le autóval, köztük a fiamat. A civilizált ember, amikor meglát egy ilyen tábort, hanyatt- homlok menekül. Mit láttam? valahol az erdő közepén egy kiépítetlen "tábor" / mondták: ezt ők építik fel, kétkezi munkával/.- Itt fog táborozni szegény kisfiam,- futott át az agyamon. Aggódva hagytam ott. Másnap itthonról SMS küldve érdeklődtem, hogyléte felől. / Ő nem is értette, miért?/ A válasz csak ennyi: „Anya jól vagyok a tábor remek” Majd újra  Én- Van elég vizetek az eső nem esett? Mire Ő: jól vagyok! Ennyi, csak ennyi. Fogadjuk el, hogy jól van. Ezt csak akkor értettem meg, amikor újra lementem a táborba, ugyanis telefonüzenetet kaptam, hogy lemerült a fényképezőgép akkumlátora, és vigyek töltőt, és még, két aksit, mert nagyon sok fotót kell készíteni. Rendben, de hova fogja bedugni, merült fel bennem a kérdés, /feleslegesen/. Na, nem az én dolgom, viszem, legalább látom a gyereket.

Uram atyám, hogy mi fogadott? Egy kis falu, fonott kapu, kerítés, a sátrak előtt cipőtartó, konyha, zászlótartó, lovas karám, benne lovak és hirtelen nem is tudom még mi minden. Állt a tábor!  Valami csoda volt. Ott álltam szájtátva. Hirtelen felfedeztem a táj szépségét, és benne fantasztikus embereket, akik a természet adta lehetőségeket kihasználva jól érzik magukat és adnak egymásnak valami pluszt, ami ma egyre értékesebb. Meg tanulnak élni a természettel, óvni, védeni azt, együtt gondolkodni, közös célt találni, ami nekünk felnőtteknek sem megy igazán. Ez az együtt gondolkodás kihozza mindenkiből azt, amire született erre a földre. Meg- valósíthatják önmagukat, játszva, és közben keményen dolgozva. A fiúk megtanulnak mindent, amire egy férfinek szüksége lehet. A lányok megtanulják, hogy nem kell kétségbe esni, ha nincs segítség, akkor is teszik a dolgukat.

Lehet e boldogabb egy anya attól, amikor látja gyermeke örömét? Tudja, hogy jól érezte magát egy közösségben. Tele van élménnyel és szeretettel. Árad belőle, hogy mennyi mindent kapott; tudást, barátokat, megtanulta önmagát és másokat elfogadni, értékelni.

Mielőtt kiég a világ, - érzelmileg is, és teljesen elanyagiasodik - van egy kis csapat, vannak kis csapatok, akik nem hagyják kialudni, a tüzet, amit talán újra lehet éleszteni, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek.

Jó munkát! Cserkészek, azt kívánom, hogy valósuljon meg minden álom, amiről álmodtok!

Szabóné Kertész Katalin