"Mi a cserkészet?", gondolom, nem kell magyarázatot fűznöm ehhez a témához, ha már cserkész vagy, de ha még nem, akkor az alábbiak segíthetnek abban, hogy megértsd.

   1924. augusztusában, Koppenhágában tartottak egy nemzetközi cserkész konferenciát, amely az alábbi határozatot hozta:

   "A Nemzetközi Cserkész Konferancia kijelenti, hogy a cserkészmozgalom nemzeti, nemzetközi és egyetemes jellegű mozgalom, melynek célja, az hogy minden nemzet és az egész világ számára testileg, erkölcsileg és lelkileg erős ifjúságot neveljen.

   Nemzeti, amennyiben nemzeti szervezetei révén arra törekszik, hogy minden nemzet hasznos és egészséges állampolgárokkal erősödjön.

   Nemzetközi, amennyiben a cserkészbarátságban nem ismer el nemzetközi válaszfalat.

   Egyetemes, amennyiben ragaszkodik a különféle nemzetekhez, osztályokhoz vagy hitvallásokhoz tartozó cserkészek egyetemes testvériséghez. A cserkészmozgalom törekvése nem az, hogy gyengítse, hanem hogy ellenkezőleg, hogy erősítse az egyéni vallásos hitet. A cserkésztörvény megköveteli, a cserkész becsületesen és őszintén gyakorolja vallását, ezért a mozgalom megtilt mindennemű felekezeti propagandát vegyes vallású összejövetelein."

   Ezek után megosztanám veletek a saját gondolataimat, talán ez közelebb hoz benneteket egy új életforma felé.

   Mielőtt cserkész lettem, nem sejtettem, hogy miért érdemes csatlakoznom a 19. számú Bükk Cserkészcsapathoz, habár elég sok információval rendelkeztem a cserkészetről, mégsem tudtam egyértelműen dönteni. Olyan kérdések merültek fel bennem, hogy "Lesz-e elég időm?" vagy "Kell-e nekem még egy plusz elfoglaltság?", de igent mondtam és jól döntöttem.

   Kezdetekben mindenki szembesül a bizonytalanság érzésével, de a cserkészetet csak az ismerheti meg, aki már benne van. Ha nemet mondtam volna, akkor egy olyan csodálatos dolgot dobtam volna el magamtól, ami, most már biztosan tudom, nagy hiba lett volna.
  A mai világban szükség van egy olyan erőre, ami visszafog minket ebben a  felgyorsult világában és megmutat egy új, eddig ismeretlen, nyugodtabb életformát. A cserkészet nem csupán egy szervezet, hanem egy életforma, ami úgy tanítja meg az embereket arra, hogy tiszteljék egymást, szolgálják a közösséget és a legrosszabb körülmények között is higgadtan, ésszerű döntéseket tudjanak hozni, hogy ebből gyakorlatilag semmit sem vesz észre a cserkész.
   A különféle programok nem azért vannak, hogy még több elfoglaltságot adjanak, hanem mert ezeken az alkalmakon döbbenünk rá olyan képességeinkre, amikről eddig azt sem tudtuk, hogy létezik.
  Jól érezzük magunkat, és közben rájövünk, hogy mi mindent tudunk, és mit kell még meg tanulnunk. Tanulunk fát aprítani, fűrészelni, tűzet gyújtani egy gyufával, tájékozódni egy térkép és egy tájoló segítségével, elsősegélyt nyújtani, különböző hasznos építményt készíteni szögek nélkül, csak spárgával és még sok más hasznos dolgot. Szeretjük és tiszteljük a minket körülvevő természetet, ezért mindent úgy csinálunk, hogy azzal ne sértsük, ne szennyezzük azt.
   A cserkész közösségben mindenkinek megvan a maga feladata, így leszünk erősek, mert egyenlően osszuk ki a feladatokat. Ha valaki ügyesen kötöz, de nem tud nehéz terhet cipelni, akkor a társa fogja az asztallábat tartani, még ő hozzá kötözi a többi részét. A cserkészek segítik egymást, közösen oldják meg a kiadott feladatokat, mert csapatban minden könnyebb és egyszerűbb. Kiállunk egymásért, ha egy cserkészt bántanak, minden cserkészt bántanak és ezt nem tűrhetjük el.
   A cserkészet mindenki számára nyitott és sosem késő elkezdeni.
   Ha valaki kedvet kapott az olvasottak után, jöjjön el és próbálja ki. Sok embert ismerek, akik érdeklődtek, de nem merték kipróbálni és még többet, aki kipróbálta és többet nem akarta abbahagyni.